Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Karácsonyi szonett

, 760 olvasás, czila , 4 hozzászólás

Gondolat

Langy ősz után a tél is félkarú,
fagyába – önzőn – már sosem szorít.
Szeretni kéne! – ám a háború –
tekintetekben – ünnepet borít.
Apránként kihűl életünk heve,
apad a mélyből lüktető forrás,
lándzsánk hegyét elrágja a reve,
végszóra hajt fejet néhány kortárs.
Csak egyszer élhet minden volt vitéz,
pedig ifjúként többről álmodik,
rá sem gondol még, milyen sár-nehéz,
mikor jövője sírba áldozik.
    Ma még itt vagyunk… létünk elvisel.
    Tegyük le terhünk! – mit lelkünk cipel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Szonett
· Írta: czila
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.1777 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz