Úgy nézel rám, Uram, a keresztről,
Hogy nem merek szemedbe nézni sem.
Csupa jóság és alázat benned,
Nekem pedig, gőgöm a szégyenem.
Bűneimért mindent Te fizettél,
Kimosdattál szent véreddel engem.
És nem tudok hű lenni tehozzád,
Súlyos bűneim foglyává lettem.
Gúnyosan kiáltottak rád egykor:
"Szabadulj meg, ha Isten fia vagy!"
Mások szánva néztek a keresztre,
Nem tudták még, hogy csak Te vagy szabad.
Most én kiáltok tehozzád, Uram:
Szabadítóm legyél Te most nekem!
Mosdd meg szívemet újra fehérre!
Ó, Jézus, bocsáss meg kegyelmesen!
Gyönge vagyok, és sok a kísértés.
És sokszor elragad az indulat.
Testek és vér ellen tusakodnék,
S csak vívnám szélmalom-harcomat.
Vigyázz rám, kérlek, édes Istenem!
Nyisd meg szemeim, a valót lássam.
Emeld fejem, nézzek a keresztre,
Veled Uram, a Te utad járjam.