Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A kereszt alatt

, 525 olvasás, peresz , 0 hozzászólás

Fohász

Úgy nézel rám, Uram, a keresztről,
Hogy nem merek szemedbe nézni sem.
Csupa jóság és alázat benned,
Nekem pedig, gőgöm a szégyenem.

Bűneimért mindent Te fizettél,
Kimosdattál szent véreddel engem.
És nem tudok hű lenni tehozzád,
Súlyos bűneim foglyává lettem.

Gúnyosan kiáltottak rád egykor:
"Szabadulj meg, ha Isten fia vagy!"
Mások szánva néztek a keresztre,
Nem tudták még, hogy csak Te vagy szabad.

Most én kiáltok tehozzád, Uram:
Szabadítóm legyél Te most nekem!
Mosdd meg szívemet újra fehérre!
Ó, Jézus, bocsáss meg kegyelmesen!

Gyönge vagyok, és sok a kísértés.
És sokszor elragad az indulat.
Testek és vér ellen tusakodnék,
S csak vívnám szélmalom-harcomat.

Vigyázz rám, kérlek, édes Istenem!
Nyisd meg szemeim, a valót lássam.
Emeld fejem, nézzek a keresztre,
Veled Uram, a Te utad járjam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: peresz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 35
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz