Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A kis fenyő álma

, 2358 olvasás, inci , 11 hozzászólás

Megemlékezés

Kis fenyő búsult az erdőszélen;
csillagoktól volt fényes az ég,
egy-két bagoly huhogott csak ébren,
pőre ágon takaró a jég.

Dérszoknyába öltözött az este,
tűhegyekre csilla zúzmara
lebegett le kis nyugtot keresve,
s csöndesen pergett a hódara.

Szomorúan sóhajt a kis fenyő;
egyetlen sugár sem látja meg,
a nagy fáké minden csillogás, ő
hiába sóvárog – kesereg.

Dermedt faggyal érkezett a reggel,
egy fiú apjával erre járt:
meglátták a fácskát, s lágy meleggel
telt meg szívük – rátaláltak hát!

Szólt a gyermek – itt a karácsonyfánk!
Máris fordultak szerszámokért,
tövét óvva nagy gonddal kiásták,
eperfa-dézsába ültették.

Karácsonykor szép szobában állott,
öltöztették díszes ruhába,
színes gömböt, csillogó harangot
világított a gyertya lángja.

A család boldogan ülte körbe;
az ünnep legszebb ajándéka
lélekből ömlő szeretet fénye,
s teljesült a kis fenyő álma.

Megjegyzés: Szeged, 2008. december 15.
Áldott Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Jood_Annon
 · léna
 · Öreg


Page generated in 0.0431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz