'… ahogy magáról az esőt lerázza,'
morajos kedvvel borong lován,
elfogadta, de sosem találta
megváltó hitét, s néz marconán,
'mint keresztvizet egy dacos pogány,'
megváltást vett fejére közönnyel,
nője csendes, gyermeke halovány,
hintetlen maradt volna örömmel,
'kinek nem csillapul parázna láza,'
hiába zeng a Te Deum fohásza,
lelke nem hajlott szent igába,
hullt volna inkább élte virága,
'bár a megváltás cseppje homlokán…'
üdvösséget mégsem remélhet,
kényszerkeresztény, jó pogány,
áldva is hitetlen kárhozott lélek.
***
Babits Mihály: Töredékek az Iskolai füzet-ből
'… ahogy magáról az esőt lerázza,
mint keresztvizet egy dacos pogány,
kinek nem csillapul parázna láza,
bár a megváltás cseppje homlokán…'
Megjegyzés: Glossza Babits Mihály egyik Töredékére