Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holdfény-keringő

, 1002 olvasás, Alcar , 1 hozzászólás

Mozaik

Az Aranylámpa búcsút int,
nyugodni készül messzi kint
a túlsó tengeren;
Ezüstös Húga felragyog,
átölelik a csillagok
kacagva, kedvesen.

Leszáll az este csendesen,
nem moccan erre semmi sem,
narancs parázs pattan;
s lomha-tétova tűz felett
szállnak a szikragyermekek
vidám-szakadatlan.

Bálba készül a Délceg Éj,
öltönye bársony, tintamély,
mit szép szerelme szőtt;
s kósza gyertyák közt vigyázva
finoman forogva járja
a Holdfény-keringőt.

Közelít a hűvös Hajnal,
kimerülten, kócos hajjal
mennek együtt haza;
a Fény egy altatót dalolt,
békén alszik immár a Hold,
s társa, az Éjszaka.

Megjegyzés: 2008-11-23

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Alcar
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 27
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0376 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz