Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Manifesztált művészek 10.

, 543 olvasás, DoraiBuczy , 0 hozzászólás

Paródia

Marta Magnusson Emilio pontosítani szerette volna a képtelenség fogalmát, amikor egy téli éjszakán 1904-ben a montreux-i Château de Chillon kastély északi tornyában meztelenül megjelent és elkiáltotta magát kezében kiadás elől megmentett verseit szorongatva: "Egymást ölelgetitek unottan és nyeglén és még ti kérdezitek tőlünk, hogy mi a szeretet? Ha vártatok volna türelmesen, akkor most nem kellene a válaszra várnotok, nekünk pedig bizonygatnunk önmagunk ellehetetlenítésének megvalósíthatóságát!"
Hogy mi vezette ehhez az akkoriban kétségtelenül szabatosnak és megbotránkoztatónak tetsző kinyilatkoztatáshoz a fiatal költőnőt, nem tudni. Az mindenesetre tény, hogy Marta egyedi megnyilvánulásának egyik okaként a művészettörténészek egy 1902. május 4.-én Brnóban túlbonyolított nyilvános Ökölköltészeti konferenciát említenek, amelyen a költőnőt látványosan inzultálta Sreyge Do Paix, a Dadogó nyolcak prominens képviselője. A konferencia célja az volt, hogy a világ minden tájáról összesereglett rímfaragók válogatott becsületsértések közepette, nyomdafestéket nem tűrő stílusban szidalmazzák majd verjék meg egymást, hogy így tiltakozzanak azon nézettel szemben, mely szerint a művészet nyelve közös és az alkotók, legyen szó bármely művészeti ágról kéz a kézben munkálkodnak a világ jobbá tételén. Az összejövetel ötlete Marta bonni szeretőjétől Hsada Yamillo ön-, és közösség ellenes szobrásztól származott.
Az eseményen azonban váratlan dolog történt. Az imént már említett Sreyge Do Paix miután csúnyán összeszólalkozott Marta Magnusson Emilio-val, képtelen volt a viaskodás folytatására és zokogni kezdett, majd kijelentette, hogy Marta költészete számára "fényből emelt piedesztál". A költőnő kikérte magának a gyanúsítgatást és leköpte a magáról megfeledkezett Sreyge-t. Ekkor elszabadultak az indulatok és többen is hasonló szeretetteljes vallomásokat vágtak a korábban szidalmazott alkotótársaikhoz. Elszabadult a pokol. A társaság jelentős része kontrollt vesztett, a közönség kővé dermedve állt, eluralkodott a káosz.
A szervező, Hsada Yamillo az emelvényre lépett és azonnal meg nem történtnek nyilvánította a konferenciát, amely az incidens következtében értelmét vesztette.
Marta még aznap elhagyta Brnó-t, ahová soha többé nem tért vissza. Hazatérve mély alkotói válságba zuhant és egy éven át képtelen volt írni. A megrázkódtatást következtében fejőnőként helyezkedett el egy külvárosi tejgazdaságban és minden munkatársával megcsalta korábbi önmagát.
Egy éves önkéntelen száműzetését követően ragadott ismét tollat és ekkor írta meg 48 versből álló kötetét, amelynek a
"A tetten ért magatehetetlenség öngyulladása" címet adta.
Ezt a versgyűjteményt szorongatta kezében az ominózus kastély jelenet során.
Marta később így emlékezett életének e zaklatott időszakára:
"Szörnyen nyugodt voltam mindvégig és nem láttam kiutat ebből a rettenetes állapotból. Senkinek nem kívánom azokat a harmonikus éveket!"

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Paródia
· Kategória: Próza
· Írta: DoraiBuczy
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 214
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.205 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz