Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Dóra Álomföldön - 2. Az ezüstkulcs kapui

, 412 olvasás, Hypnos , 2 hozzászólás

Misztikum

   Dóra éppen a buszpályaudvar felé tartott, hogy odaadjon egy filmet apja egyik munkatársának, közben szüntelenül az álmai és az ezüstkulcs járt a fejében. Elmesélte barátnőinek még a szörnyű álom másnapján, hogy mi történt vele, de csak viccelődtek vele, hogy biztosan szellemjárás van, vagy az ördög megszállta a helyet. Még egy régi film hatására azt is felvetették, hogy egy régi indiántemetőre épült a házuk. Használható tanácsot azonban nem tudtak adni és ő maga is csak találgatni tudott.
   Ekkor azonban váratlan segítséget kapott. Egyik osztálytársa, Adrián hallotta, hogy miről beszéltek és óra után azt mondta a lánynak, hogy talán ő tud segíteni valamennyit. Dóra nem igazán ismerte a fiút, de bármilyen segítségnek örült, ami valamilyen módon megszüntetné, vagy megfejtené az egyre fenyegetőbb álmait.
   Elmentek egy olyan helyre, ahol biztosan nem hallgatják ki őket. Tökéletes helynek bizonyult az iskola elhagyatott lépcsőháza, amit vészhelyzetek esetére tartottak fent. A lányt nem érdekelte most az, hogy ha valaki meglátja őket milyen pletykákat kezd terjeszteni, csak azt akarta, hogy az álmai mit jelentenek.
   Dóra elmondta a fiúnak az álmait, elmesélt mindent a legutolsó álmáról is, a fal mögötti látványról, a fekete lovagról és az ezüstkulcsról, amit meg is mutatott neki. Adrián-t láthatóan nem lepték meg a hallottak. Pár percig csendben volt, majd halkan így szólt:
   -Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy pontosan mi is volt az és hol is van pontosan, ami, vagy aki megjelent álmodban, de egy biztos: kapcsolatban van Álomfölddel. Ez teljesen hülyeségnek hangzik, de létezik egy világ, az álmok világa és gyanítom, hogy ott találod a ködös temetőt, a szörnyű fekete várat és lakóját. Az ezüstkulcs, amit a lovag adott egyértelműen az Álomföldre vezető kapu kulcsa és azért adta, hogy keresd fel őt ott, a másik világban. Többet is mondhatok, de ehhez az kell, hogy belépj az álmok birodalmába, mert csak úgy vethetsz véget rémálmaidnak, ha megtudod az okukat.
   A lány hátán végigfutott a hideg. Ha ezt egy héttel korábban hallja, akkor még teljes képtelenségnek, ostobaságnak tartotta volna, de azóta annyi minden történt, hogy most már képes elhinni. Bólintott, a fiú pedig folytatta. Elmondta, hogy ahhoz, hogy eljusson álomföldre aludnia kell és keresnie az álmok kapuját, azt, amelyiknek zárjába illik az ezüstkulcs. Itt juthat le Álomföldre, azon belül az Elvarázsolt Erdőbe. Innen könnyen eltalál Ultharba, ahol már kérhet útbaigazítást, de Adrián még külön figyelmeztette a macskákra, mert nekik nagy hatalmuk van abban a világban. Mesélt még rengeteg helyről és lényről, félelmetesről és barátságosról, elmondta, hogy az álmok birodalma félelmetes és veszélyes hely, úgyhogy óvatosnak kell lennie. Dóra megkérdezte a fiút, hogy honnan tud ennyit erről, de ő csak annyit felelt, hogy ő sok mindent tud, csak senki sem kíváncsi rá.
   Dóra leült a pályaudvar egyik padjára, mikor látta, hogy apja munkatársa még nem ért oda. Várakozás közben próbálta elképzelni az álmok rejtélyes és félelmetes földjét, mikor a pad alól a lába közt egy apró kölyök macska mászott ki félénk óvatossággal. Fekete volt a háta, az orra és a hasa pedig fehér színű. A lánynak eszébe jutott amit Adrián mondott neki az álomföldi Ulthar macskáiról és lenyúlt, hogy megsimogassa. Az állat félénken összehúzta magát, de nem szaladt el hanem hálásan a lány lábaihoz simulva dorombolt. Mikor felnézett látta, hogy apja munkatársa integet neki egy távolabb parkoló busznál. Felállt és odament. Átadta a filmet, majd rövid beszélgetés után elbúcsúzott. Ahogy megfordult látta, hogy a kismacska mögötte a fűben egy bogárral játszik. A lány elindult hazafelé, de útközben ahogy hátra-hátra nézett látta, hogy a macska követi közben nagy kíváncsisággal figyelve a körülötte lévő tárgyakat, de szüntelenül követte a lányt. Mikor a főúton egy zebrához értek a lány leguggolt az állathoz.
   -Figyelt – szólt Dóra. – Nem jöhetsz hozzánk, anyám kiborulna.
A macska nem is figyelt a lányra, hanem a zebrát jelző közlekedési táblát vizsgálgatta és szaglászta. Dóra sóhajtott. Mégsem hagyhatja itt, mert ha követi, a főúton biztosan nem jut át. Még egyet sóhajtott, lehajolt és az ölébe vette a kis állatot, majd átkelt vele az úton, a másik oldalon letette és folytatta útját a macska pedig követte.
   Az állat hazáig követte, majd leült az ajtajuk elé. Dóra bement és egy kis tálba tejet hozott ki neki, aminek a macska jóízűen neki is látott. A lány leült mellé.
   -Azt hallottam, hogy nektek nagy hatalmatok van Álomföldön – mondta. – Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lehet az a hely. Azt mondták veszélyes.
Felnézett az égre. Már sötétedett. A nap vörös palástját maga után húzva nyugovóra tért a horizont mögött. Mikor végzett, a kismacska bemászott Dóra ölébe és ott összekuporodott. A lány simogatta, miközben az égen feltűnő csillagokat nézte és gondolkodott.
   A macskát végül bevitte, megbeszélte anyjával, hogy csak addig tartja meg, ameddig nem talál neki gazdát. Adott a kis állatnak egy puha párnát, amit azonnal birtokba is vett. Yoko-nak nevezte el az új szobatársát, mivel közben megtudta, hogy kislány. Azért döntött a Yoko név mellett, mert nem szerette a tipikus állatneveket, mint Cirmi, Dominó és hasonlók. Ő valami egyedit akart, mert azt gondolta, hogy ilyen nevű macska még egy biztosan nincs.
   Elkészítette az ágyát és elment zuhanyozni. A zuhany alatt azon járt az esze, hogy hogyan keresse Álomföld kapuját majd. Egyszerűen lefekvéskor csak gondoljon rá? Ha máshogy nem is, esetleg megkérdezi a fekete lovagot, ha megint eljön hozzá álmában.
   Nézte a vizet, ahogy csöpögött le az orráról és a hajáról és kis tócsába gyűlt össze a lábainál a kád alján. Ahogy nézte a tócsát, hírtelen a borzalmas fekete sisak jelent meg a vízben kéken lángoló szemekkel. A fekete, páncélos kéz kinyúlt a tócsából és megragadta a lány lábát. Dóra sikoltani sem tudott ijedtében, csak felemelte a lábát, hogy lerázza fogvatatóját, de megcsúszott és hanyatt esett a kádban.
   Mikor föleszmélt szaporán vette a levegőt, a szíve hevesen vert. Azonnal a lábára nézett, de nem volt ott semmi. Megdörzsölte az arcát, hogy észhez térítse magát a kábulatból.
   -Ennek véget kell vetnem – mondta.
   Nem igazán tudta magát lefoglalni semmivel az este, mivel folyton azon járt az esze és azt figyelte, hogy hol tűnik fel újra a szörnyű lovag, így elment aludni. Minden egyes apró zajra, neszre felfigyelt és összerezzent azt várva, hogy a lovag újra lecsap rá, így nehezen tudott elaludni.
   Mikor elnyomta az álom nem a várt ködös temetőben ébredt, hanem egy végtelen sötétségbe nyúló üres helyen. Körülötte minden irányban az egybefüggő végtelen feketeség nyújtózott el.
   A távolban azonban hírtelen felvillant egy csillogó pont. Elkezdett lassan közeledni felé, de közben figyelt, hogy a végtelen feketeségben nem bujkálnak e lesben rossz szándékú gonosz lények. Ahogy közelebb ért látta, hogy egy hatalmas fekete fal tornyosul előtte és benne egy hatalmas fehéren világító kő kapu, aminek fénye ide vezette és ami kőfalon is csillog.
   Dóra közelebb ment az ezüstfénnyel világító kapuhoz. A kaput látszólag önmagát világította meg és a lány számára idegen jelekkel volt teleróva. A kapu közepén egymásba tekeredő tüskés indák között – amik benőtték az egész kaput – volt egy furcsa nyílás, pont olyan, mint amilyen az ezüstkulcs kialakítása. Dóra azonnal végigtapogatta a zsebeit és elővette az ezüstkulcsot, majd óvatosan átnyúlt a tüskés indák között, hogy behelyezze a résbe. Óvatossága ellenére sem tudta elkerülni, hogy a tövisek megszúrják és felsértsék a bőrt. Úgy vette észre, hogy nem ő volt ügyetlen és nyúlt bele a tüskékbe, hanem az indák indultak meg a keze felé, hogy lebeszéljék szándékáról.
   A kulcs illett a lyukba. Behelyezte és elfordította. Ekkor hatalmas nem evilági lénytől származó üvöltés futott végig a fal mentén, majd eltávolodott a semmibe. Dóra kirántotta a kezét az indák közül, amelyek tüskéi felhasították a blúza ujját. Az ajtó réseiből erős léglöket csapott elő, a tövises indák elszürkültek és porráomlottak. A kő kapu halk, karcolódó hangot adva kitárult és mögötte egy szűk, faragott kőből kirakott, fáklyákkal megvilágított lépcsősor futott meredeken a mélybe, a Könnyű Álmok hetvenhét lépcsőfoka.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Novella
· Írta: Hypnos
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Pekka


Page generated in 0.0435 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz