Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Folt eset(t)…

, 482 olvasás, JEP , 2 hozzászólás

Elmélkedés

     Egy tenyérnyi folt. Talán rozsda, de lehet, hogy ételmaradék. A fehér ingemen. De hogy kerülhetett volna rá rozsda? Miért éppen ez jutott eszembe? Ki lehet ezt szedni egyáltalán? Nem hiszem.
     Lehet, hogy többet fel sem tudom venni ezt az inget.

     Majd anya, ő talán elbánik vele valahogyan. Ő biztosan, hiszen ő mindent megold, mindenre van megoldása.

     Ez a francos folt. Csak tényleg tudnám, hogy miért ez zavar a legjobban. Egy hülye folt. Hagyjuk.
     Nem. Rozsda biztosan nem lehet. Hiszen nem voltam olyan helyen, ahol rozsdás vasak lettek volna. Ki tudja. Viszont az sem lehet, hogy leettem. Ennyire nem vagyok ügyetlen. Meg ha mégis, ez annyira feltűnő, hogy egyből észre vettem volna.
     Nem vagyok normális. Egyfolytában ezt a hülye foltot bámulom.
     De várjunk csak. Ez… ez nem is olyan színű, mint a rozsda. Ez inkább pirosas. Olyan mintha vér lenne. Nagyszerű! Ez még nehezebben fog kijönni. Anya morcos lesz. A kedven anyukám…
     Viszont ez így még abszurdabb. Honnan kerülhetett ide egy ekkora vérfolt. Elindult volna az orrom vére, vagy valami észrevétlenül megvághatta a kezem. Jártam már így.
     Fázok. Miért fázok? Hiszen annyira szépen süt a nap. Lehet, hogy fel kellene kelnem a földről. Azért még annyira nincs jó idő, hogy a talaj is felmelegedjen. Meg egyébként is, hogy kerülök én ide a földre? Ez nem is föld. Ez beton. Ez egy járda. Milyen magas ez a ház. Van vagy 8-10 emelet.
     De jó illat van itt. Biztosan a pékség. Szeretem a frissen sült péksütemények illatát. Az albérletünkben is, ha kinyitjuk az ablakot, sokszor érezni. Az ötödikig is fölszállnak az illatok. Az ötödiken. Ott… fönn… de, de hisz az ott… ő ott az albérlő társam. Ez a mi lakásunk. Miért vág olyan fura arcot? Fel kellene integetnem neki. Vagy beszólni valamit. Mindig ugratjuk egymást. Néha nagyon is. Beszólni. Hah, az jó lenne.
     Tényleg fázok. Azt hiszem felkelek innen. Ó! Nem engedelmeskedik a kezem. Segíthetne valaki, ha már itt ácsorognak fölöttem. Igen. Ahelyett, hogy itt bámulnak, segíthetnének. De miért bámulnak itt ennyire. Nem láttak még embert. Nem érdekli őket az, hogy az előbb egy mentőautó jött szirénázva, ide a közelbe jöhetett. Valaki biztosan rosszul lett. Sok öreg lakik erre.
     Már nagyon fázok. És álmos is vagyok. Majd lecsukódik a szemem. De ha ennyien bámulnak nem lehet aludni.
     De szépen süt a nap. Tényleg fel kellene állnom.
     Meg még az ingemmel is kezdenem kell valamit. Na majd ha felébredtem. Már alig látok az álmosságtól.
     Most pihenni fogok egy nagyot.

     Anya remélem ki tudja majd venni ezt a…, ezt a foltot. Ezt a vérfoltot.
     Itt lakok az ötödiken!

     A kedvenc anyukám.
     Ő biztosan kimossa…

ő mindent megold…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Próza
· Írta: JEP
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 303
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 336
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.931 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz