Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őrizlek

, 872 olvasás, inci , 9 hozzászólás

Természet

Ködruhába öltözött a táj.
Alig látszik, mégis csupa báj;
halvány sziluettű tarka lombon
játszik bús hajnali fényapály.

Sárga levél-lepkék lengenek,
lágyan ringatózó fellegek
ereszkednek ágak közé vérzőn;
csontig hatolnak a reggelek.

A vízparton lassan ballagok.
Lelkemben elhaló dallamok
játszanak a te zengő hangoddal,
mint égi lantokon angyalok.

Megannyi ősz téllé vetkezett,
pőre ágkarral fogok kezet.
Őrizlek, mint halvány őszi képet,
akvarellt fest az emlékezet…

Megjegyzés: Szeged, 2008. október 24.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 27
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz