Túl negédesre sikerült a karcsúságod
tömegével kapom a félszeg mondatot
szemellenzővel bírok csak látni
minden meghunyászkodott fél napot
Köhintve léptem be a térbe
a tollak, a papírok bután hevernek
édes mézet kevertem a fénybe
a kézfejem benned görcsösen elernyed
Kövérre sikerültek a vasárnapok
békés együttélés a régi kanapén
túl sokat kérek, ha már kapok
formátlan szoborrá mar a kéj
Halmazzá gyúrom a melleid
gránátalma köpet minden magod
képlékeny szavakká érlelem sejtjeid
ha nekem virágzol, ha nekem hagyod
A kopott tapéta egyetlen falad
az ágytakarón szárad vérem és nyálad
párhuzamosunk a szőnyegen halad
én megyek veled, megyek utánad