Nincs semmi baj Kisvirág,
Csak még bontod szirmaid,
Néha bánt az irigy világ,
De az én szívem nem hagy itt.
Számtalan félelem s vihar,
Nem kímélte meg lényedet,
De én vagyok az ki hall,
S megérti, félti létedet.
Ne félj hát, nincs miért,
A sorsunk ismeretlen még,
De ha odavagy valakiért,
Félelmed a szerelmed tépi szét.
Ő vigyáz, Ő óv, Ő táplál,
Hagyd hát el konok gyökered,
Gyerünk itt a kezem, járjál,
Ne maradj itt, a föld kerek!
Nem értheted mit mondok,
Hisz talán magam sem értem,
Úgy hív a vágy, beleborzongok,
Hogy Te is így érezz csak remélem.