Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tűnő álmok

, 897 olvasás, sosan , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Van, amikor meghalnak az álmok,
Mikor már majdnem igazzá válnak.
Mert rájössz, nem volt semmi más,
Csak talmi, ez a szépséges csillogás.

Úgy érzed, csak neked ragyog a Nap,
És nincs nálad senki, aki boldogabb.
Aztán történik valami, mélyen belül.
S szemedben, könnyed gyöngye ül,

S hagynád inkább ezt a világot másra,
Elég volt keserűsége, a szomorúsága.
Csak ülsz, fásultan önmagadba hullsz.
És fáj a szíved, oly kimondhatatlanul.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: sosan
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 183
Regisztrált: 0
Kereső robot: 39
Összes: 222

Page generated in 0.1349 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz