Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szél, szemerkélő eső…

, 681 olvasás, Pekka , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Szél, szemerkélő eső
Közben átügyetlenkedtem a
Vágányokon, mintha csak
Pár éve – tán júniusban indultam
Volna el, arról az oldalról.

Emlékeimben alig érzem
Milyen volt a múlt?
Ablakokba nézek, nem látok be
Rajtuk, mindig visszacsillan
Pár kép foszlánya régről;
Letörölhetetlen rétegek, s a
Retinán őrzött dagerotipiák
Sötétjei fésülködnek
A szépiák barnájában.

Nem, nem töröltem el a múltamat,
Vonszolom, mint cekkerét
A reggeli vásárlásnak – teledobálva
Holmikkal, még azokból az időkből,
Melyeken fénytöréssel átkarolt
Egy emberöltőnyi vergődés.
Mint rikoltozó, végtelennek tűnő
Látomás – alakjai, bujkáló semmiségek
Hada, telepszik fojtón körém…

Már feldolgoztam mindent,
Szabadon szűröm omló kékjét
A végtelenbe szórt miérteknek,
S átértem a vágányokon túlra…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 15
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.036 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz