Magányom pókhálós szigetén
fásult vággyal sóvárgom
egy meghitt mosolyért,
egy őszinte hű szóért.
Messzire mélázó tekintetem
számon kéri az eltékozolt időm:
tovatűnt múltam úttalan célját
soha ki nem tapinthatom.
Csak egy gonosz álomvilág
feszegeti a hajdani ifjúságom.
Néha felbukkan konok vágyam
vibráló gondolatfüzére,
amit bágyadt szemmel
már fakón, derengve láthatom.