Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Depresszió

2008-09-16 20:59:37, 802 olvasás, inci, 10 hozzászólás

sebzett dúvadként menekül belőlem
az önbecsülés végső maradéka
a feleslegesség
kígyója marja sziszegve lelkemet
nem is álnok kígyó
inkább haragvó sárkány
minden levágott feje kétszer újra nő
amikor már hinném
amit szívem dobog
mit a szél is susog
hogy nekem is jön még szebb jövő

amint bizalmam csírája moccan életre kelni
lombbá terülni
vitriolként ömlik rá a szó
maradj magadnak senki
s születése percében ellobban léte

a leggyilkosabb mégis
mikor már természetessé lesz
észre sem veszem
a közöny kopott köpenyébe bújva
hogy mindenkin ezt a lebernyeget látom
s ha mégis csillan az értelem-szikra
tépném magamról
törnék minden tükröt
de keservem rám égett
s az összes tört tükör is én vagyok

majd a pillanat is megkövül
velem

Szeged, 2008. szeptember 1.

Sajgó lélek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 22
Jelenlévők:
 · hegeanna


Page generated in 0.022 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz