Mikor egy furcsa érzés kavarog,
Akkor jönnek a bús madarak,
Hoznak lelket a kiszáradt érbe,
Nem fagy semmi újra vérbe,
Kérnek viszont hitet cserébe,
Nekem nem maradt már semmim,
Úgy is érzem nincs már senkim,
Elhordták már a madarak is a hitem,
Mond, mit szerethetsz még te bennem?
Mért szívod te is megmaradt hitem?
Mért kell még mindig vádolnod?
Kérsz, tegyek másként,
De még is mi okból várod?
Tudom te is inkább halálom, kívánod,
Mintsem máshol tegyek másnak másként.
Önző vagy talán te is tudod…
Ellene mégsem tennél…
Miért is tennéd?
Igazad van, belátom,
De, én csak azt kívánom,
Legyen szebb neked
Mint nekem most
Ne legyen így elválni szörnyű most.