Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. Úgy alszol el…

, 2132 olvasás, czila , 10 hozzászólás

Elmélkedés

    Érzések göröngyös szántásán bukdácsol az ember,
    tengerek iszapjában keres forrón feltörő forrásokat,
    moszatok közt matat, hínárhálót dobva magányára -
    kavicsokat csodál, majd, mint tüskésrája komótosan
    homály-kétségek felé lebeg - vitatkozva önmagával,
    perelve évezredekkel, amelyek kialakították hálátlan,
    vámszedő ösztöneit. Így aztán tündökölni és elbújni,
    gyűlölni és imádni, táncolni és búsongni kénytelen,
    amikor sejtfalakat robbant a hormonháború, vagy ha
    léleklápján ellobbannak szeretete végső ingófényei.

    Tévelygő ember! – akárhol kóborogsz az erdők tompa
    csendjében, hegyek Nemere hűvösében, vagy vadvizek
    dühödt zengő-zuhogóin; végül sivár, kavicsos partot érsz.
    Meglátod ott pucér önmagad, amint vicsorogva szorítod
    az eltűnő kvarcszemcse időt, a csillámló hideg semmiséget.
    Szemedben még utoljára lázad a tehetetlen irigy rettenet,
    szétnézel rémülten, lopsz egy megriadt sóhajnyi levegőt
    léted üszkére, lobban néhányat benned az illanó értelem,
    aztán úgy alszol el, ahogyan csecsemőként - váratlanul,
    gügyögő szavak között, félrebillent fejjel - anyád mellén.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Úgy alszol el…


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: czila
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 20
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Fatyol


Page generated in 0.0238 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz