Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Amikor a hegy megy…

, 845 olvasás, barnaleslie , 0 hozzászólás

Természet

Azon a késő őszi hajnalon…
tán kávéztak odafönn az égben,
s csupornyi tej egy felhőasztalon
kiborult, s lent szertefolyt a légben.

Gomollyal vegyült a levegőbe,
mint hipermangán egy pohár vízben,
s a nagyvároson körbekenődve
ült, ahogy díszes minta a frízben.

Amikor a Margit hídra léptem
a hosszan nyújtózkodó Pest felől,
Buda oly fakó volt, észrevétlen,
ködfátyolát tartotta reszketőn.

Szokatlan volt szégyellős szemérme,
rejtezkedése titkot sejtetett,
olybá tűnt, mintha ódzkodna, félne
láttatni a kopasz János-hegyet.

Egy keleti bölcs súgta meg nékem,
hogy a tejfehér köd mit is leplez:
a János-hegy kopasz-szégyenében
egy fezért ballagott Mohamedhez.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaleslie
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 17
Jelenlévők:
 · Rákosi


Page generated in 0.0354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz