Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Meddők az időhöz

, 510 olvasás, legna , 12 hozzászólás

Elmélkedés

Úgyis mélyen eltemetsz,
hiába is küzdenék
én, ki maholnap lassan
években leszek negyven.
Nem magas, bölcs kor tudom
jól, megmutattad te is,
de szépreményeimet
már én is eltemettem.

Azokat mit mégsem
temettem széttapostam
rég. Most rendezgetem a
maradék elnyúzott cipőt.
Egyikét tegnap dobtam,
másika még itt van, ép
előttem, nemrég történt:
sarka, kérge, talpa tört.

Suszterhez vinni őket?
(Ugyan!) Mondd meg miért!
Ugyan, talán majd egyszer
én is újakat veszek.
Vagy mégis megtalálok
később szebbet is, jobbat,
ha végre elindulok.
De most azért sem megyek.

Nem veszek szép csillogó
flitteres cipőt, lakkot,
balhoz eddig sem volt, most
sincs meg jobbja, nem várom.
De felveszek fekete,
jó borjúbőr bakancsot,
kavicsok ne szúrjanak
amíg utam eljárom.

Már tolongnak gondoktól
rajtam nagy néma kínok.
Nehezük orvul, sokszor,
egyenes hátamra ül.
A korongok hasítva,
recsegve ellapulnak,
oszlopom dactalanul
hétrétté csak így görbül.

Kis tüzem is egyedül
rakom, magam is fújom,
és várom majd lobogva
egyszercsak lángra kap, gyúl,
hogy magához tűzszínben
lobogó körhintával
repítsen képzelet… De
az is csak álmomra hull.

És csak molyoktól lyukadt
viseltes gyapjúkabát,
szétrágott ábrándokkal
megfoltozott az álmom.
Zsebében kotorászok,
találok néha néhány
régi jegyet. Emlékek.
Azoktól újra fázom.

Leláncolt rabja vadul
pusztító önmagamnak
egyedül itt, a széles,
megélt világ közepén,
magamat jól szolgáló
magamhoz kegyes úr, mert
nincs más, nem is volt másom,
vagyok már magamnak én.

Mondd végre: Hány kivetett
betű, hány szó, hány mondat
még ott bent a makacsul
pusztíthatatlan lélek;
Hány gondolat magamból
sírással, zokogással,
kacagva nevetéssel
kicsalni egyszer végleg;

Hány éjjel, álmatlanul
átvirrasztott, didergős,
benne forró fekete
hány. Hány fojtó füstfelhő
súlyától emelkedő
gyilkos lélegzetcsere
elérni mi vár még rám,
vagy bennem szerethető.

Tőled minden öreg, én
még fiatal vagyok,
de már csak pislákolnak
bennem elalvó vágyak.
Ezért magamat aggnak,
vénnek érzem. Már látod,
arcomon hiába van
hamva fiatalságnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: legna
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 123
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 152
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Sutyi


Page generated in 0.1766 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz