Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyári képek

, 983 olvasás, inci , 6 hozzászólás

Mozaik

Életem véres cafatjai hullnak
nap, mint nap tétován lábaim elé.
Idegennek tűnnek, sosem látottnak,
mintha közöm se lett volna hozzájuk.
Elszürkült hétköznapok botladoznak mellettem,
s hogy fényük is volt egykor, ki hinné…
Nem szivárognak sóvár szememen vak lelkembe,
hiába színes ruhájuk;
Az újra éledő vágyfoszlányok
csak némán szédelegnek haláluk felé…
Nyári eső melege csepereg,
s dac születik eljátszani; Még itt vagyunk!

***
Bús nap alatt dideregve repül kicsi fecskefióka a szélben…
Nem napozik ma. A nap tüze nem süt a felleges égen.
Röpte is apró, kis szakaszokra tagolt remegő út,
Légy-vacsorája szegényes, ezért csicsereg halovány bút.

***
Hátára veszi és viszi
a fákat és a házakat,
szőke folyó, szelíd folyó;
dúl a megvadult áradat.
Felhő szakad, eső zuhog,
zúdul le a szennyes iszap,
gátat szakít, földet hasít,
vizét mohón issza a nap,
még egy hét, és megszelídül,
de a törmelék megmarad…

***
Ránk hull az éj,
Sötétkék paplannal betakar.
Egy denevér
Szárnya suhog, szúnyogot akar
Fogni. A mély
Sötétség átölel és karod
A szenvedély
Tüzétől vörös fényben lobog.

***
Hűvösödnek már a hajnalok.
Csillag hullik, még lent is ragyog
egy ideig… Sötétben vagyok,
felhő mögött vígan andalog
a vén hold. Egy bölcs bagoly huhog;
Szép kövérek már a szúnyogok
és a békák, egerek nagyok…
Neked is jut, és én sem halok
Éhen – nyel nagyot, s közben dadog…
Ég magasán gyúló csillagok
csalfa fénye felhőkön lobog…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 34
Jelenlévők:
 · taxus_baccata
 · zsoloo


Page generated in 0.025 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz