Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Természetesen

, 699 olvasás, barnaleslie , 6 hozzászólás

Természet

Tegnap este, őszi este,
künn álltam a balkonon,
tekintetem rajta tartva
a búcsúzó alkonyon.

S míg a Napnank pisla fénye
elpihent a fák tövén,
láttam, hogy a Természet
már lazított a köntösén.

Megkezdte a vetkőződést,
mint mindig, így nyár után;
s tűnődtem, hogy mért csinálja
olyan fordított-bután?!

Nyár végén, ha kimelegszik,
megválik a ruháktól,
s őszi széllel hordatja el
kabátjait a fákról.

S ha jő a tél: ruhátalan.
Fogvacogva didereg,
s a téltől kér - szégyenszemre -,
fehér paplant, süveget.

Télutón ezt visszaadja,
s varrat csodás új ruhát,
jó illatú zöld posztóból,
ráhímezve sok virág.

Tavasszal jól beöltözik,
s mire itt a nagy meleg,
állig gombolt felöltőben
befülledve díszeleg.

Nyár végével újra kezdi,
s télre ismét meztelen!
Aki így él… vagy ki így ír…
melyik hát az esztelen?!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaleslie
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 2
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 12
Jelenlévők:
 · Alberczki László


Page generated in 0.0687 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz