kavicsos murva a lábam alatt,
porban botladozó ebihalat
fogott magának reggel a gólya,
piciny babák szaros bugyogója
repdes az áporodott légen át,
tágul a horizont az űrön át.
cserepes ajkad koppan a kövön:
keskeny vértócsa szádban a közöny.
nyáltengerben oldjad fel a sósat!
gyomrodat marja az éhes sósav.
ne felejts hát rá nedveset inni!
szerotoninban próbálj meg hinni!
ne isteneknek tárd fel a lelked!
lelketlen ribancként mondd: szeretlek,
nem kell, hogy igaz légy, elég a tested,
elhasznált lepedők alatt kereslek.