sötét van. nyikorog a fény.
rozsdás kerítés üldögél
álomittas, öreg utcán;
részeg rendőr homokbuckán:
hasad az emlék, messze fél-
holdsarlót fúj az őszi szél.
tekinteted, mint üres kosz
hatalmas vaklármát okoz.
keserédes nyári hullám
ringadozik vizihullán.
lanyhul a rosszkedv, alkudozz,
ne csak halálról álmodozz!
sötét van. andalog az est.
kopik a bőrről nyúzott test.
viszket az érzés: féltelek.
havasi szán húz fél telet.
reszket a vágy, de mégse rest,
s gyűrött lepedők közé fest.