Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ülök a peron szélén

, 767 olvasás, Pekka , 4 hozzászólás

Gondolat

Egy tolató munkás lendít zászlaján;
Legurult az a pár csepp a mozdony
Sziszegve pattogó acél-homlokán,
Síneken járt a karimás lábnyom…





Egy tolató munkás lendít zászlaján;
Legurult az a pár csepp a mozdony
Sziszegve pattogó acél-homlokán,
Síneken járt a karimás lábnyom,
S jajongott a talpfák fekete fokán.
Mintha hajtányokról lecsorgó ében
Színű vén este, mely odvában rág,
Lopakodna a töltés sötétjében,
S vasból rikoltó mozdulatlanság
Feszülne ellen a bazalt köveken.
Szemétbe szenderült csavarok lógnak
Az egykori gyors forgózsámolyán,

Pőre kocsit hátsó udvarba szórtak,
S már a bakter sem kövér; öreg… sovány.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 59
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 78
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0645 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz