"… Nem várhatom el hogy elkapj megint
Az élet dolga kit hova hint…"
Sötétség, homály, félelem, rejtély
Elnyel a végtelen taszító mély
Zuhanok és reszketek
Nincsenek már emberek
Senki sem hallja sikolyom
Nincs már ki tudná bánatom
Nem várhatom el hogy elkapj megint
Az élet dolga kit hova hint
Lehet nem mellettem a helyed
Más is zuhan Őt megmentheted
Rajtam nem már nem segíthetsz
Velem mindenki csak veszíthet
Magammal rántalak pokolba
Vérbe fájdalomba nyomorba
Hullócsillag voltam az éjbe
Itt az idő zuhanni a mélybe
Hagyj magamra ne nézd végig
Nem követhetsz egész a sírig