Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holtad leszek

, 575 olvasás, gyemant , 22 hozzászólás

Szerelem

Nem, nem magány
nézi már az alkonyt,
egy megígért,
hitre - kért,
eltévedt szerelem
kapott lángra,
markolt a hajamba

meghatódva
ered útnak könnyem

könnyen
karol
át még ez az érzés

és
még ma sem hiszem,
pedig a legszebb,
s véget sosem érő

mert ő
a fény legtisztábbja,
amit csillag szülhet,
s szivárványban láttam

világában
álló idők járnak,
s kerti sövény-ként
fon át
a vágy, a nem-múló

ó,
de könnyen
tör fel minden sóhaj,
s a “ jaj"-hangu sötét
örök nyugvásra tért

azért,
mégis,
hihetetlen
mily gyönyör
veled ez a világ

a láng,…
torony-magas ez már

s a nyár,?
forró szereteted
lett ím minden erőm

alig észlelhetőn,
oly lassan,
ahogyan a hold lép
egyre távolabb,
anyjától a földtől

öl
oly szépen
szerelmed
tengerének mélye

s éjre
holtad leszek
szerelmed
tüzébe…


Megjegyzés: A műről a kritika rovatban vélemény olvasható.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0366 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz