Kormos az éjjel, fárad a lámpa,
Én kicsi lányom bújik az ágyba.
Két keze ujján tennivaló ül,
Számon az ihlet, s esti mesét szül:
Sok kicsi törpét és kerekerdőt,
Melyben e törpnép – furcsa, de – megnőtt.
Hajkoronáján gyöngyteli pánttal,
Szőke királylány víg dala szárnyal.
Déli boszorkány büszke a lányra,
Kedves igével készül a nászra.
Halk brekegésben tör ki a kórus,
Rózsaszirommal készül a mókus.
Fogja a fátylat száz kis egérke,
Szép ara indul őzpap elébe.
Várja a törpből lett daliája,
Ő lesz az erdő népe királya.
Csillog a gyűrű, csattan a csók már,
Rájuk örökké mély szerelem vár.
Indul a hintó, húzza a sárkány,
Hitvese karján int a királylány.
Függönyön átnéz, sápad a hold már,
Gyermekem álmát meg ne zavarja.
(Kis szoba-templom, ágya az oltár,
Herceg a mackó, félve karolja.)
2008. máj. 16.
Megjegyzés: Ezt jó barátnőm kicsi lányának írtam, azért így, hogy fel tudja neki olvasni.