Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mese Mollinak

, 1278 olvasás, Szalesz , 31 hozzászólás

Ezerszín

Kormos az éjjel, fárad a lámpa,
Én kicsi lányom bújik az ágyba.
Két keze ujján tennivaló ül,
Számon az ihlet, s esti mesét szül:

Sok kicsi törpét és kerekerdőt,
Melyben e törpnép – furcsa, de – megnőtt.
Hajkoronáján gyöngyteli pánttal,
Szőke királylány víg dala szárnyal.
Déli boszorkány büszke a lányra,
Kedves igével készül a nászra.
Halk brekegésben tör ki a kórus,
Rózsaszirommal készül a mókus.
Fogja a fátylat száz kis egérke,
Szép ara indul őzpap elébe.
Várja a törpből lett daliája,
Ő lesz az erdő népe királya.
Csillog a gyűrű, csattan a csók már,
Rájuk örökké mély szerelem vár.
Indul a hintó, húzza a sárkány,
Hitvese karján int a királylány.

Függönyön átnéz, sápad a hold már,
Gyermekem álmát meg ne zavarja.
(Kis szoba-templom, ágya az oltár,
Herceg a mackó, félve karolja.)

2008. máj. 16.

Megjegyzés: Ezt jó barátnőm kicsi lányának írtam, azért így, hogy fel tudja neki olvasni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 34

Page generated in 0.0413 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz