Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bíbor tó

, 856 olvasás, doom , 6 hozzászólás

Természet

Már vérvörösbe hajlik
napnak sárga heve,
jő mélabú, éjsötét mély
csillagporos keze,

mely mint levél, őszült fák
roppant árnya alatt,
kéjesen öleli keblén
az elfeledett tavat.

S lát amott a távol:
bíbor horizontot,
melyre földnek tűz pokolja
fellegeket ontott.

Látja habját: mint festi
kormosra a végzet.
csúf színénél, izzó partján
elveszett lelkek égnek,

míg futnak, míg röppennek.
Pattog a nádas, sír,
zokog, fiát vesztett árva,
szél, madár… terjed a hír,

a bíbor tavi halál.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: doom
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 366
Regisztrált: 1
Kereső robot: 39
Összes: 406
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3735 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz