Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Most is érzem azt a pár rezdülést

, 641 olvasás, Pekka , 2 hozzászólás

Gondolat

Vigyázó kezed nyújtod,
Most is érzem azt a pár rezdülést,
Annyi fájó könnyből szőtt
Pillantásodat visszaidézve…





Vigyázó kezed nyújtod,
Most is érzem azt a pár rezdülést,
Annyi fájó könnyből szőtt
Pillantásodat visszaidézve.
Még siheder voltam és
Hittem a dalban, mit édesen fújt
Annyiszor a kis sármány;
Hová is lett emléke a szónak,
Melege a kezednek…
Már nem sírok, csak gondolatokat
Ültetek lágy szárnyára
A fellibbenő szavaknak, s mélyét
Rejtik, nem is mutatják
Képét - felszínen kéklő tavaknak.
Mennyit adtál magadból,
Néha még álmodok, lenge fátyol
Takart, fogtad a kezem
Lemosva holnapom, s Rád gondolok!
Mintha némán feküdnél,
Kereslek szüntelen a megfáradt
Éjben… hiányzol anyám!
Lelkem tükrében újra fürdetem
Mosolyod csillanását,
Emléke átjár, eltemet. Újra
Arcod érintem, sápadt,
Fénysugár ölelte szent kincsemet
Idézem föl, s zuhan rám
Sok kis apró, lecsorgó fájdalom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 32
Jelenlévők:
 · arttur
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0255 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz