(In memorian: a közelmultban meghalt haverjaim és rokonaim)
Mindannyian külön égen,
egy széjjelzúzott nemzetségben,
Egy ég alatt mindannyian,
széjjeltépet angyalszárnnyal.
Ne várj tőlem új csodát,
Ember vagyok semmi más,
Csak az vagyok, amit látsz,
Szavakat adok semmi mást.
Mindannyian külön égen,
egy véget nem érő ébredésben,
Túl halálon s életen,
túl a földön túl az égen.
Ne várj tőlem új csodát,
Ember vagyok semmi más,
Csak az vagyok, amit látsz,
Szavakat adok semmi mást.
Mindannyian külön égen,
elmosódó emlékekben,
Nincs ki többé szol vagy kérdez,
Csak bámuljuk a néma csöndet.
Ne várj tőlem új csodát,
Ember vagyok semmi más,
Csak az vagyok, amit látsz,
Szavakat adok semmi mást.
Mindannyian külön égen,
én meg egyedül a vaksötétben,
De egy éjjel elmegyek,
s itt már nem keresnek, észre sem vesznek.
Ne várj tőlem új csodát,
Ember vagyok semmi más,
Csak az vagyok, amit látsz,
Szavakat adok semmi mást.