Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bibliográfia

, 972 olvasás, SajnosNem , 60 hozzászólás

Gondolat

Könyvtárt építek egy szavadra;
majd felhő lesz falán az ornament.
Csend ül ott: sűrű, mély - vagy talán
zeneként az őszi szél szólna bent.

Sorakoznak fent a polcokon:
a fa kérge, mit jellé váj a szú,
és a változás enigmája­;
a föld, a víz, a Nap - mint lágy aszú.

Világ nő minden üres lapra,
sorokba görbül a tér-idő,
s a Föld néhány dőlt betű, rajta
csak ékezet lesz mindkét térítő.

Színt adok az időnek: a ma
még indigó - a régen vígaszul
a hajnal-karmazsin. A mindig ó-
arany, a soha lesz a víz-azúr.

Hangodra most tiszta rím felel,
és versbe fúl, mit ír a képzelet.
Betűnként festi meg a líra,
s e pár szavam hozzá a képkeret.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: SajnosNem
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 220
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2154 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz