Döglött kútba nézek, és magam látom benne…
Mikor volt az a pillanat, mikor beleestem…?
Gondolkodni kellene! Talán akkor mikor Te nevetve rohantál az életbe…!
Vagy mikor szavam elakadt, a gyötrő kíntól…?
Vagy éppen akkor mikor, az eszem is felfogta, hogy vége lett egy álomnak…?
Döglött kútba nézek, és látom odalent a tükörképem…
Hogy kerültem oda…? És mért nem jövök vissza…?
Mi az a súly mi oda lent tart…?
Saját kétségeim bugyra, mi oly nehéz és súlyos…!
Nem bírják karjaim, nem bírják vállaim…!
Segítség kellene, de néma a szám, nem teszem…!
Magam küzdök ellene,
Míg dobban a szívem… míg lélegzem…!
Feljövök érzem…! Kaparja kezem a törmeléket…!
Tapossa lában a gyötrő emléket…!
Ha végleg eltaposta, gyógyul majd a lelkem…!
De addig is beleveszek a mélységes… döglött kút rejtekébe…!
És kérlek addig se keress meg…!
Ha kimásztam… majd én kereslek…!