Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szivárvány-lélek

, 974 olvasás, kaltes , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Nem tudok elrepülni!
Savany’ testem az élet
Béklyóban fölneveli!
Pedig, hogy vágynék a szivárvány…





Nem tudok elrepülni!
Savany’ testem az élet
Béklyóban fölneveli!
Pedig, hogy vágynék a szivárvány
színeiben megfürödni, s pompáit
mind, mind magamra venni.
Lenni, akár a nap, tűzben égő,
vagy, mint rigó, szépen zengő.
Lehetnék rét, színpompás mező,
haragos zöld, mély-fonta erdő.
Lehetnék szabad, épp’ olyan, mint Ő,
ki lakik az égen, földből kitörő.
Hjaj,
de nem vagyok madara
a márciusi estéknek,
és nem vagyok anyaga
se, kikevert festéknek.

Nem vagy madár, se hitvány salak,
de vagy, mint Én, élő lélekből alak.
Szellem, öröktől-örökig tartva,
s hidd el, nem a légben szabad,
bogarat hajtva.

Megjegyzés: Miskolc, 2008. március 12.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: kaltes
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 27
Jelenlévők:
 · bbbbb


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz