Ó, a nők, világ kovászai a nők:
aranyfénybe öltözötten tündöklők.
Büszkék, botorak, szeretetben rabok,
mégis; mindig emelt fejű asszonyok.
Szívük rejtekében gazdagság lakik,
lelkük kohójában boldogság vakít.
Hogyha szeretnek, ne utasítsd vissza,
hiszen szívük kincsei, s lángja tiszta,
szemük fényében égnek mély-tüzű csillagok,
büszke lehetek arra, hogy én is nő vagyok!
Ó, a férfiak, kik talán tisztelnek,
lelkünkre milyen kevéssé figyelnek!
Még büszkébbek, zárkózottak, és vakok…
Ó ne hozzatok hervadó virágot!
Hozzatok nekünk szívmeleget, s békét,
gyengéden szeressétek a nők lelkét,
lássatok minden nőben szentet, szüzet,
adjatok virág helyett tiszta tüzet!
Magány helyett ha őszinteséget kaphatok;
Drága Barátaim, veletek szárnyalhatok!
Megjegyzés: Bocsánatért esedezem, de a verset ma írtam, s a várólista miatt néhány napot késik… Szeretettel mindnyájatoknak!
2008.03.08.