Mintha ma lett volna
Úgy emlékszem arra
Az estére, mikor Téged
Vártalak… Február vége.
Izgatott voltam, s kínomban,
Hogy figyelmem eltereljem
Jó sok szalonnát, hagymát
Ettem, szinte faltam.
Apám óva intett:
Talán nem kéne zabálni
Mentőért inkább
Gyomorrontás miatt kell kiabálni!
S történt, mint rendesen
Március hajnalán felsírt,
Megszületett, kit úgy vártam:
Gábor gyermekem.
És ki gondolná, hogy
Ily hirtelen, szinte észrevétlen
Felállt, beszélt, cseperedett,
Gyerekből felnőtt lett.
Most megint Március van.
Azóta a 18.
Kimondani is nehéz,
"Gombócom" így becéztem…
Ma felnőtt ember, kora szerint,
De lelkében még ma is
Gyermek, játékos, kedves,
Néha pimasz, kamasz.
Nagyokat tervez, de lépteit
Ma is, mint régen
Aggódva nézem, s mig tehetem
Mindig védem.
S talán nem véletlen, a kedvence,
Mi étel:… szalonna, a hagyma
Talán mert utoljára odabenn
Anyjától ezt kapta.