Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy majdnem hódítás története

, 785 olvasás, kaltes , 2 hozzászólás

Somolygó

Mit? Hogy néked nem is az kell,
csak a csokor mi érdekel!?
Te rossz céda, Te ócska rongy!
Hogy képzeli e kis kolonc?

Hajnal hasad, kakas dalol,
szerelmes dal kél valahol.
Felkél a nap, serken a fű,
két szép szeme oly gyönyörű;

mint a nap, mellyel a világ
kél! Zsenge és szép e virág,
ezt adom hát, most Te néked.
De, ha inkább mégse kéred,

egész csokrot hozok eléd,
hogy szerelmes légy Te belém.
Vagy, búgjak negédes szavak
folyamát, lényed és javad

a magas mennyig emelvén?
Mondd! Akkor, talán szeretnél?
Nem? Hát Te néked ez se jó?
Egye fene; lesz takaró

belőle a sírom felett,
mit az Isten, nékem vetett.
Hogy? Ja, hogy most már akarod
e szépnek tűnő kalandot!?

Mit? Hogy néked nem is az kell,
csak a csokor, mi érdekel!?
Te rossz céda, Te ócska rongy!
Hogy képzeli e kis kolonc?

Még, hogy nem én, csak a virág.
Hová jutott ez a világ?
Szeme ferde, orrán dudor,
és ész terén, sem egy tudor.

No, de nem baj, legyen tiéd,
hisz már én se tudom kié.
Ma a tiéd, holnap másé,
tegnap volt az Iluskáé!

Megjegyzés: Miskolc, 2008. március 5.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: kaltes
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 4
Kereső robot: 10
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Ifjabb_Tok
 · Securus
 · Tiberius


Page generated in 0.0375 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz