Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kati kopjafája

, 870 olvasás, aquarius , 22 hozzászólás

Gondolat

(In memoriam Sz. K.)







Ó
azok az
italba folytott esték!
Sírni kellett, s az alkoholtól könnyebb -
de angyal-arcod mögött elkezdődött a rothadás,
s elkenődött rajta a gonddal felvitt festék.
Holdvilágos éjszakán, dikalány dilkalány -
de a herceg nem jött… a hajszolt kéjjel
csak csöpnyi nyálkát hozott az éjjel,
és a reggel émelygő gyomort.
Azt hitted, a sok szánalmas szeretkezés
szerelem-szomjat olt -
s vedelted hozzá a bort.
Egyhajtásra húztad le az életet,
pedig poharad alján ott volt a gyöngy,
de lenyelted az utolsó korttyal.
Holdvilágos éjszakán, dikalány, dikalány,
konyakdal, sördal, bordal,
utána elindultál szeretkezni a Holddal,
hitted t'án, az is hímnemű -
már akkor oszlásnak indult arcod, a gyönyörű.
Kip kop
hintázni kezdett a világ
imbolyogtak a házak, a fák
kip kop
a megbilincselt léptek
lassan a Holdig értek
kip kop
átsántikáltál a túlvilágra
nem hederítve béna lábra
kip kop
koppant a rög
angyal-arcodat rejtő
ékszer-doboz fölött
itt is, ott is felröppent a sóhaj
a gyűlölt szóval:
… szegény…


Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aquarius
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 185
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 217

Page generated in 0.1352 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz