ahogyan előre nézek
szinte látom magam és
minden mozdulat idegen
nem kértem tőled hogy tanú légy
így hát bátran hazudhatsz nekem
ne félj a szavak úgyis tovább állnak
ha már nem hisznek benned
majd akkor zokoghatsz
egy tegnapi fogason leng
levedlett bőröm minden metszett
fuvallat új bizonyság
és régi eretnekség mert furcsa napok
furcsa óráiban az a meleg
baráti kéz szinte elérhetetlen
vörös szirtek rácsai közt
könny-faló skorpiók édes nászába
csöppentem és nem üdvözöltek
a hermafrodita fellegek
csak tovább vonszolták piszkos
gyomrukban egy mámoros monszun
megannyi tervezettségét
és átléptem a bogáncs-korláton
a feltépett szemölcsök lengését kutatva
de csak fordított messiások integettek
s a szellő szétomló stigma cseppjeiket
egy acélos sóhaj kelyhébe gyűjtötte
s megkínált a hatástalan álmok
biblikus szesztartományával
és akkor végre elérkezett az
energia meghatározó évszázada
bauxit halmok erotikáján
rettegett puma léptekkel vonta
maga után egy bezápult élet
hajdani dróthálózatát
a ragyogó aréna
vértől szörcsögő agónia-áriák
ecchóitól remegett
s immár földre hulltak mind
a meghazudtolt szaru-pavilonok