Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Farsang

, 883 olvasás, aquarius , 27 hozzászólás

Farsang

Bőröm alatt csontomat viselem,
s alattuk a szívem meztelen.

Mondd, meddig járnak még a pofonok,
azért, mert bőrömbe öltözött vagyok?
Itt a kurta farkú február,
mindenhol áll a bál,
valahol táncra várnak rám,
s én már ötven éve
nem találom a báli ruhám…
Nekem nincsen jelmezem,
s nem akartam sem Piroska,
sem istennő lenni - soha…
Bőröm alatt csontomat viselem,
s alattuk a szívem meztelen.

Itt a kurta farkú február,
mindenhol áll a bál.
Kezembe kúszott egy hegedű,
hozzá dörgölőzött a vonó,
s engem fényes ruhába
öltöztetett a derű,
hogyha már nem bálozok,
legalább zenélni volna jó…
Húznám hol szomorúan,
hol őrült mód, kísérve dobbal,
s kalapomba dobált apró csillagokkal
térnék nyugovóra,
ha a farsang végét elüti az óra.

Itt a kurta-farkú február
mindenhol áll a bál,
de rólam lassan leválik fényruhám,
s itt állok pőrén, sután,
legalább eltakarnám piruló arcomat -
de már ötven éve
nem találom az álarcomat…
Kezemben a meghökkent hegedű,
s ijedt vonója,
szám sarkába mintha még
egy kis derű ottragadt volna,
nézem kalapomban a csillagokat,
muzsikám ennyit ért…
Mondd, hány csillag jár a bőrömért?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Farsang
· Kategória: Vers
· Írta: aquarius
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 26
Jelenlévők:
 · engs


Page generated in 0.0253 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz