Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Semmi nincs

, 458 olvasás, elizavetta , 4 hozzászólás

Fohász

Kiállt legbelül a fájdalom, marcangol, tépdesi testem. Hol vagy? Merre fordultál? Bizalom mit úgy éreztem én feléd, hova, merre tűnt? Most úgy érzem elillant, mint egy röpke pillanat. Nem lehet a fájdalmat kibírni, vagy talán mégis? Vár-e még az a gyengéd ölelés? Vár-e még az a forró vágy? Vagy csak álom volt talán?
Nem és nem akarok felébredni, álmodni akarok még tovább!
Akarom azt a boldog pillanatot és órát, mit veled töltöttem el.
Rideg a valóság, kegyetlen a kijózanodás!
Tudom már hogy nem vagy enyém, talán nem is voltál soha sem.
Csak az álmomban éltem át ezt az ezer csodát.

Már nem álmodom, és nem vagyok ébren sem, de akkor hova tünt a világ?
Nem keresem már tovább, hisz nélküled minden sivár!

Gyere vissza boldogság!
Én mindig várok rád!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Ez+az
· Írta: elizavetta
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 82
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Kasperl
 · Sutyi


Page generated in 0.0738 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz