Tagadok.
Tagadlak.
Nem kérlek magamnak.
Hogy szeretsz…
Ám legyen!
De nem szeretlek viszont.
Nem kértelek.
Beszéltél-fenn a hegyen
és még sok helyen
ámulat és bámulat
vett körül
de nem hozzám szóltál…
és fiatal voltál
a sok bölcselethez.
Kezedben
nem az én életem.
Önmagam kéne tagadnom,
hogy elfogadjalak, hogy elfogadj.
Nem teszem,
mert az én eszem,
ha nem is józan,
tán szintén Te adtad
és vedted el…
és most követelsz
félelmet és alázatot.
Maradok inkább magamnak
s vállalom, felvértezem magam
az eljövendő kínokat viselni.