Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Szellemvadászok

, 760 olvasás, wokendreamer , 25 hozzászólás

Paródia

Ez az írás, a szellemvadászat hiteles történetét mondja el az elmúlt év végéről. A kívülállók csak: "Quentin előszilveszteri AMF-es bulija" - néven hallottak illetve olvastak valamit erről. Amatőrök! Félre letettek vezetve! Nem tudjátok mi volt a háttérben. Egy szuper titkos küldetés tényfeltáró riportját osztom most meg veletek.
Üdv: walakid


A négy alak magához vette a felszerelést. Határozottak voltak. És céltudatosak. És kémények. Meg kemények is. Barna kapitány nem ismert megalkuvást. Mindennek rendbe kellet mennie. Hát el is indultak.
Az egység kettévált, mint valami színes tenger, valami szentírásban.
- Éssel és háttal nem kezdünk mondatot?- kérdezte csendben a lány, aki kérdezni tudott.
- Nem tudom. - válaszolta a férfi, aki csak számolni tudott.
Két járművel indultak. Hogy ne legyen feltűnés. Egy fehér és egy fekete. Jing és jang. Tökéletes egység volt. Kiegészítették egymást. Barna kapitány nője szőke volt. Született szőke. Nem hidrogén. Nem is ért a kémiához. Viszont főzni tud! A kapitányt is megfőzte.
Színek. Kavarogtak a gondolatok a kapitány fejében, miközben az egységet és a fehér autót vezette.
Barna, színes tenger, fehér, fekete, szőke, ja igen … és vörös, mármint a tenger.
-"Ne keverd a színeket!" - hallotta a kapitány az anyja hangját az idő alagútjában.
… Még gyerek volt… a bilin ülve tört rá az ihlet. Felállt és a frissen kitalált kis barna zsírkrétával egy madarat kent fel az almazöld csempére… még gyerek volt. Alig kilenc éves.

Amíg a kapitány a múltban járt, a fehér autó a jelenben. Egy kicsit a jövőben is. De csak kicsit. Visszafordultak. A kapitány remekül vezetett, mint egy miniszterelnök. Hagyjuk!
Megérkeztek. Az egység vérprofi volt. Mindenki tudta a dolgát. És csak egy cél, az agyukba égetett egyetlen cél vezérelte őket. Tetten érni és elkapni "A Szellemet."
- Ez már kettő? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Nem tudom. - válaszolta a férfi, aki csak számolni tudott. - Illetve tudom, hiszen egy meg egy az… egy pillanat: Az információval kapcsolatos tevékenységek egy része bonyolult eszközöket vesz igénybe, amelyeknek tervezése, fejlesztése, üzemeltetése magas szintű műszaki feladat; másrészt mindezekhez olyan matematikai diszciplínák ismeretére és művelésére van szükség, mint a számítógép-tudomány, hálózatelmélet, információelmélet, kriptográfia, automataelmélet stb…
- Ezt most biztos fontosnak tartottad elmondani? - kérdezte csendben a lány, aki kérdezni tudott.
- Csend! - Adta ki az utasítást a kapitány. - Itt jön az egyik… a főszervező!
Kis szőrős alak lépett oda hozzájuk és melegen üdvözölte a Gang-ot.
- Mondom a gang az a valami, ami az ablakok alatt fut végig és időnként leseprik, ha ráesik valami? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Hatvanhét centi. – mutatkozott be a férfi, aki csak számolni tudott.
- Hárommal jobb vagyok. – mondta a kis szőrős alak – de ez még korábban volt… illetve kora-rókában… illetve egy írásban, ahol, mint rókajelmez és később gólyacsőr vettem részt, és a Lánc-híd…
- Nem mennénk be? – vágott szavába a kapitány.
- Ezt már én is akartam mondani? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Én a csizmája méretére gondoltam. – mondta halkan a férfi, aki csak számolni tudott.

A fél titkos objektumba lépve, a kapitány "mindentlátószeme" rutinosan siklott végig a falak mentén.
- Hmm. Festmények, zongora, kandalló. – motyogta maga elé a kapitány – Ezt az utóbbit egy elég komoly feladat lesz kicipelni a kocsimba. A szellem! A szellem! Ezért jöttünk! Tudatosította magát a kapitány. - Ja igen! - kiáltott fel – az üdvözlés.
Barna kapitány a szőrős emberen kívül, még két embert azonosított be. Egy férfit és egy nőt. A nő is kisci volt, de nem szőrős. Vonattal érkeztek, villant az információ a kapitány fejében. A vonat csodálatos teremtmény, ahogy a három aranysárga fénye megfesti maga előtt a havat…
- Hé kapitány! Most itt vagyunk nem az állomáson? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Elég kevesen vagyunk. – állapította meg a férfi, aki csak számolni tudott.
- Jönnek még! – mondta a kis szőrős emberke, aki közben arcot váltott. Már nem volt szőrős.
A kapitánynak hirtelen gyanús lett ez az alak. Nem szőrözött már és csak beszélt-és beszélt. Beszélt, amikor csak írni tud. A kapitánynak egy pillanatra az agyába is villant, hogy beveszi a bandába ezt a kis nemszőrözős alakot, feladva ezzel a híres macskafogó felállást. Vagy ő maga Grabovszky, A Szellem, akiért most itt vannak?
- Szerintem nem Ő a szellem? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Hat festmény, mert a hetedik Te magad légy. Kiviszem őket a kocsiba. – mondta határozottan a férfi, aki csak számolni tudott.
- Még ne! – súgta oda a kapitány. – Előbb igyunk! – mondta leterelésképpen. Nem akarta, hogy a többiek tudják, hogy ő a kandalló gyenge pontját kereste, ahol feltűnés nélkül megbonthatná. A szellem! A szellem!
Volt még egy probléma a kandallóval, illetve egy pantallóval, ami ott állt. Csak egy pantalló, zakó nélkül. Csak állt ott álmodozón és vörösbort tartott a kezében. Barna kapitány a sok éves titkos bázison eltöltött és komoly kiképzések alatt tökéletesen kristályra csiszolt elméje megvillant:
- Tudom ki ez a pantalló! Már rég be akartam szervezni a bandába. Ez egy Arzén Lupén, vagy ki volt az a híres tolvaj?
- Márko Van Basten Bagdadi Poló? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Nem! – mondta határozottan a kapitány – de ez a pantalló is sokat utazik. Képzeljétek, legutóbb poros zsákokban lopkodta Kréta szigetét. Zseniális. Valami görögös neve van: Zeusztrosz? Zolusztratosz? Zolimpia? Nem jut eszembe, a francba…
- A hét mesterlövész és a negyven rabló! – mondta határozottan a férfi, aki csak számolni tudott.
- Kémény hadművelet! – adta ki határozottan a parancsot a kapitány és a banda kivonult a hóra.

Rágyújtottak. Még sem gyúlt világosság a kapitány fejében: "azinestit" hajtogatta magában. Világosság nem is, de a gyanú majd szétfeszítette parányi, de annál jobban kiképzett agyát. A gyanú, most egy másik alakra terelődött. Egy fekete alakra, akinek égig ért a haja. Kevés cigije, de annál több mondani valója volt. Talán Ő a szellem. – villant a kapitány parányi, de annál jobban kiképzett agyába.
A lány, aki kérdezni tudott észre vette a kapitány titkos kacsintását és eljátszotta a láncdohányos hálátlan szerepét. A csel bevált. A fekete alak kifogyott készletéből és bement.
- Szerintem nem Ő a szellem. Nem Ő az, akit le kell vadásznunk? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Ez 1 ötvenes nő 120 feletti értelemmel. – jelentette ki a férfi, aki csak számolni tudott.
- Észrevetted? – kérdezte a kapitány. Csak a neve… az nem jut eszembe: valami görögös neve van… ilyen őshüllős… ilyen dinoszbaszomfaszás… minotratotusz? Milotartarosz? Milotrotásztosz? A francba…
- Miloi Vénuszosz? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Mondtam, hogy nő! – mondta határozottan a férfi, aki (ezek szerint nem) csak számolni tudott.
- Gyanús! Nagyon gyanús! – mondta sokat sejtetően a kapitány. Tartsd rajta a szemed! – mondta a kapitány a lánynak, aki kérdezni tudott.
- Majd én – mondta a szőke, aki volt a kapitány nője – majd én figyelem és kifőzők valamit… valami…
- Tecsakengemnézzélvilágos? Fújta ki egy levegővel a kapitány. Na gyerünk befelé mind! "azinestit".

Barna kapitány a kandalló előtt eljátszotta, hogy ezer-egy más mellett a tűz felélesztéséhez is nem középiskolás fokon tani-tani illetve ért.
- A sok amatőr! – sziszegte a fogai közt – ezek nem tudják, hogy a kandalló tervszerű kihordását a kéménybontással kell megkezdeni.
- Kémény hadművelet! – adta ki határozottan a parancsot a kapitány és a banda újfent kivonult a hóra. Már többen füstölögtek odakinn, mint bent, mert bent csak a kandalló…
- Én táncolni jöttem ide és bulizni, hiszen először szilveszter van? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Kétezer-huszonhat lépés, ha kettesével hordjuk a kéménytéglát. - válaszolt a kapitány titkos kérdésére a férfi, aki csak számolni tudott.
- És a festmények? – kérdezte kurtán a kapitány.
- Hagyjuk ki. - mondta a szőke, aki volt a kapitány nője – Orosz kapcsolat…
- "Azistenit" – fújta ki dühösen orrán át a füstöt a kapitány – akkor visszük helyette a karácsonyfát. Na és mi van az "F" szellemmel?
- Egyre többen vagyunk, és sokat nem ismerek? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Egy sört ittam eddig. – mondta határozottan a férfi, aki csak számolni tudott.
- Maragymá! Csitította el a kapitány a férfit, aki csak számolni tudott. - Kikre gondolsz? – kérdezte a kapitány a lányt, aki csak kérdezni tudott.
- Van egy lány, egy rövid hajú meg a bátyja és szőlőszemeznek? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Őt ismerem – mondta a kapitány – csak a neve… a neve, az most… valami görög név… Mosztaranitosz? Nosztredámuszportoszaramisz? Nosztroposztosz? A francba…
- Aztán van egy vörös hajú nő is, akivel a kommunikáció? – kérdezte a lány, aki kérdezni tudott.
- Őt is ismerem talán… – mondta a kapitány.
- Tudjuk! Valami görögös nevű…- mondta a szőke, aki volt a kapitány nője.
- Hagyjatok! Hagyjatok! – üvöltötte a kapitány – és halántékát morzsolgatva érezte, hogy feszül odabenn parányi, de annál jobban kiképzett agya. - Elég a nyavalygásotokból!
Barna kapitány berohant, a többiek utána. - Feladom magam! – mondta egyszerű szavakkal – Igen! Táncolni, Bulizni jöttünk ide és első szilveszterezni, de ez nem igaz! Ezért vagyunk itt! – és egy gyűrött kockás lapot vett elő a szuper titkos rejtekadó zsebéből, melyen ez állt:
"Barna kapitány! Nyomuljon be, és épüljön is. És szerezze meg, illetve leplezze le, vagyis érje tetten A Szellemet, aki valószínűleg angol felségterületű, mert azt írta "I am F" vagyis "ÁJEMEF" vagyis Őt vadásszák le és hozzák be ide nekem, tudni akarom ki a szellem ottan! Vége!
Ui: ja, a papírt egye meg! Ja és még valami. De ezt soha senkinek! A zakóm ott maradt. Igen, már én is próbáltam… nem a zakót, hanem elfogni, tetten érni, elkapni azt az átkozott szellemet azistenit. Na hozza vissza nekem azt a zakót, régi kedvenc darabom. Ja és ha meg van a szellem, akkor magának szabadrablás engedélyezve ottan! Na ennyi: ABOSS
Ui. ui: mondom a papírt, egye meg!"

A felolvasást döbbent és néma csend fogadta. Az érzékenyebbek könnyeztek is. – Igen! Veszteni tudni kell! – mondták néhányan csendben.
- Ez királyi volt! Olyan angolos valóban.– súgta vajázskenyér fedőnéven bujtatott ellenügynök- kedvese fülébe, aki kicsi volt és nem is kisci, és nem is szőrős, egyszerűen csak kicsi és kedves.

A kapitánynak ezek után már nem volt maradása. A szuper titkosan kiképzett egysége, ami vérprofi is volt, csak volt. A gang kettévált. Jing erre- ki arra.
Szótlanul autóztak a hideg éjszakában. A kapitány és a szőke.
Barna kapitány az utat nézte, ahogy a frissen hulló fehér izé… olyan görögös valami, ami télen az égből… na az, amint elfedte a múltat, elfedte a keréknyomokat. Kiégett agya a sikertelenségén járt. Mintha egy gondolat foglalkoztatta volna mindkettőjüket. Mindketten csendben voltak.
- Tudod miért nem sikerült a küldetésünk? – kérdezte a szőke, aki volt a kapitány nője.
- Hmm? – nézett rá a kapitány.
- A Szellem! Istenem észre se vettük! A szellem ott volt a falakban… ott volt bennünk! Végig bennünk volt!
Barna kapitány az ölébe ejtette a kormányt tartó kezét, és kisvártatva megszólalt:
- Akarod, hogy visszaforduljak!
- Neeeem. Vigyél haza! Te, Barna kapitány! – mondta nevetve a szőke, aki volt és van is a kapitány nője.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Paródia
· Kategória: Novella
· Írta: wokendreamer
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 6
Kereső robot: 17
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Destiny
 · fenytores
 · Napsugár
 · Öreg
 · Szati
 · Tiberius


Page generated in 0.0455 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz