Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vadalmát szeretnék látni a fákon…

, 848 olvasás, GoldDrag , 16 hozzászólás

Néhány szóban

Vadalmát szeretnék látni a fákon,
piros bogyókat kecses bokrokon
édes ragacsra szálló mézittas legyeket
sürögni a nyári szélben szabadon…

Fejfákat, miket megrágott az idő,
szomorba forduló szemeket,
ha a jég a búzát elverte,
szitkokat akarok látni emberek…
Átkokat, melyek testesülnek,
egy darab Radai Rossebet,
ébresztőt kiáltanék a világnak:
- A közönyötök öl meg titeket!
Felhőtornyokat, s az égből földre omló
zivatar tengert üvöltenék torokból,
villámszaggató nézéssel néznélek,
torkodat tépné szét a végzet,
s ordítanád - ó azt szeretném látni -:
- Szabad lehetek, mint "akárki"!

S kacagnál… kacagnál mindenen,
Emberi részednek Isteni részed,
necsak hidd, érezd…
sosem volt idegen…


Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 50
Jelenlévők:
 · aron
 · Tollas


Page generated in 0.0552 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz