Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szárnyalás(ok)

, 537 olvasás, dodesz , 3 hozzászólás

Álom

Quentinnek ajánlva!

S záguldozom féktelen a kék egen,
Z öld mezők pázsitja fölött valahol.
Á tölelem az éktelen végtelent,
R oppant hátamon az idő lovagol.
N appal és éjszaka váltakozása
Y in és yang örök egységéből fakad.
A kkordok zengenek a nagyvilágba,
L ibbennek dallamok szárnyaim alatt.
Á lmodom, lebegek kék hegyek fölött
S zivárványhíd ível a hátam mögött.

Egy másik szárnyalás!


S uhan a sas a magasban,
Z ord felhők útját nem állják.
Á lmomban én is repülök,
R agyogóan, mint a bálnák!

N éha persze mást álmodom,
Y eti vagyok Himaláján.
A lpesi gyopár ízlene,
L edobta már a virágát.
Á m, ha szirmát nem nyalhatom,
S óhajtva nyalom a szárát!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: dodesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 19

Page generated in 0.0213 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz