Navigáció


RSS: összes ·




Vers: után / érzés

, 669 olvasás, alfabata , 21 hozzászólás

Elmélkedés

megláttam fényképed,
mint meglát – véletlen-
egy álmot az ébrenlét

és miként nyulat riaszt
bokorból a vadász:
úgy ugrott elő a sok emlék

mozdulatlanul kellene
állnod! meredten
az idő tengelyében!

mégis belémkanyarítod
álmom, feszülten
fülelek a fényben

honnan tűntél elő itt?
hogy lehetsz valóság?
csak a por száll a szélben

ahogy éhesen lesem arcod,
-szívemben megfagyott a jóság-
elveszve időben és térben

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: alfabata
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1584 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz