RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2007-11-21 17:00:00, 669 olvasás, alfabata , 21 hozzászólás
megláttam fényképed, mint meglát – véletlen- egy álmot az ébrenlét és miként nyulat riaszt bokorból a vadász: úgy ugrott elő a sok emlék mozdulatlanul kellene állnod! meredten az idő tengelyében! mégis belémkanyarítod álmom, feszülten fülelek a fényben honnan tűntél elő itt? hogy lehetsz valóság? csak a por száll a szélben ahogy éhesen lesem arcod, -szívemben megfagyott a jóság- elveszve időben és térben
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς