Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Jó reggelt világ… 2.

, 675 olvasás, wokendreamer , 11 hozzászólás

Felnőtteknek

AZ IZZÓ NARANCSGÖMB OLYAN, MINT EGY FELHEVÍTETT VASGOLYÓ. KÉPLÉKENYNEK LÁTSZIK, MINT AMI ARRA VÁR, HOGY LÁSSUNK HOZZÁ, FORMÁLJUK MEG! LÁSSUK MEG, MIT HOZUNK KI BELŐLE. MIT ALAKÍTUNK KI EGY ÚJ NAPBÓL. HIGGYÜNK BENNE, HOGY TALÁN TÉNYLEG RAJTUNK IS MÚLIK EGY KICSIT, HOGYAN ALAKÍTJUK A NAPUNKAT.

A Nap narancsgömbje lassan feltűnt a horizonton és némán ébresztette a világot. Fénye a holnap ígéretét hozta el és szórta szét a világban. A reggel…

… néha olyan, mint az utazás. Az október végi hajnal váratlan hóesést és hideget hozott. A kert végében az ébredező napsugarakban az éjjel esett hó lágyan átkarolta fagy kedvesét. Az emeleti hálószobában az asszony, a férje arcába lehelte gyönyörrel telt sóhaját, majd sírva fakadt.
- Már megint sírsz? – kérdezte halkan a kéjtől lihegő férje.
- Boldog vagyok! Nagyon! – mondta az asszony legörbülő szájjal - Most azért… zavartan intett a férfinak - és zokogott tovább.
A férfi vissza akart vonulni, de érezte, hogy a felesége tovább szorítja őt.
- Maradj bennem, kérlek! - mondta szipogva az asszony és behunyta szemét. Gondolataiban a hajnali események éledtek fel ismét és mellkasában forró szeretett ömlött szét.

… Hajnalban gyereksírásra ébredt. Átment a gyerekszobába és a két csöppséget egymás mellett találta, mint két kis kiflit. A takarójuk az ágy előtt, mint egy hűséges eb, úgy feküdt. Békésen aludtak mindketten. Talán én álmodtam, hogy sírnak – gondolta – és felemelte kislányát, hogy visszarakja a saját ágyába. Az asszony, ahogy felemelte a kislányt az orrában érezte a finom baba- és a Jhonson púder összetapadt illatát. A kislány nyakába fúrta az arcát. "- Szeretlek Mami" - suttogta a kislány félálmában.
Aztán egy óra múlva arra ébredt az asszony, hogy a kislánya égnek álló hajtincseivel ott állt a hitvesi ágy előtt és csodálatos módon nem borult fel, pedig aludt. Úgy állt ott, mint egy csukott szemű plüssmaci, amit talpra állítottak, majd elengedtek, és hirtelen azt sem tudja, hogy előre- vagy hátrabukjon. "- Mami pisilnem kell!" – mondta álmatagon. Olyan szeretethullám ömlött végig az asszonyon, hogy ott akkor úgy érezte, azonnal felfalja ezt a kis mackót. Az asszony soha nem érezte magát ennél boldogabbnak, mint ezen az októberi hajnalon. Még akkor sem, amikor megszülte és a mellére helyezték még kicsit véresen és forrón, még akkor sem érezte ezt a földönkívüli boldogságot csak most itt ezen a fagyos októberi hajnalon döbbent rá igazán, milyen anyának lenni.
Rádöbbent, hogy eddig a pillanatig csak úgy megtörténtek a dolgok. Csak úgy elszaladtak mellette az események, mintha csak egy vonaton ülne és kibambulna az ablakon. A táj semmitmondó. Néha egy-két szép ház, vagy valami hegycsúcs távoli látványa éreztette vele, hogy még létezik. Egy-két képkocka, ami kiszakította őt a "semmibebámulásból". Az élete is ilyen volt. A gimnázium elvégzése után csak a vonatablak szindróma töltötte ki az életét. A legszebb évek úgy suhantak el az ablak előtt, mintha csak egy Japán szuper-expresszen ült volna. Hiába szeretett volna lassítani, hiába szeretett volna átülni egy helyiérdekű kisvasútra, ahol nem rohan el vele a táj. Hiába akart. Az élet ide ültette, erre az expresszre. Pillanatokra, mikor megállt egy állomáson ez a vonat, irigykedve nézte azokat a nőtársait, akik egy kávéház teraszán a habos kávéjukat szürcsölgetve megbeszélik az éppen futó tv-sorozat aktuális kérdéseit… neki sosem volt erre ideje.
Aztán eljött ez a hajnal. Ezen a fagyos októberi hajnalon egyszerre ráborult minden. Minden gyönyörűség, mintha megállt volna a vonat és a kalauz a fülkébe lépve millió- és millió polaroid-képet öntött volna az ölébe. "- Asszonyom! Amiről lemaradt! Ezúton szeretné pótolni a vonattársaságunk, és reméljük legközelebb is minket választ!"
Ott voltak az ölében a képek, ott volt minden az ölében és a lába előtt szétszóródva. Minden, amire nem volt ideje odafigyelni.
A főiskolás képek, a fiúk, akik körülötte legyeskedtek, az akkori vőlegénye akivel, már az esküvőnapját is kitűzték, és a férje, aki itt fekszik mellette és mindent elsöpört, de így volt jó. Az első gyermekük Patrik, aki hasfájos volt és már mindketten földhöz akarták csapni a csöppséget, mert lehetetlen volt aludni tőle. Aztán ott volt a sok polaroid kép között egy karácsonyi üdvözlőlap is, mikor még csak hárman voltak és egy kis lakásban éltek nehézkes, élhető boldogságban… aztán több- és több karácsonyi képek jöttek elő, ahol a gyerekek boldogságtól sugárzó arccal bontogatják az ajándékokat. Érdekes, hogy ezekre a képekre alig emlékezett. A vonatablakból csak elsuhantak ezek az ünnepek, csak a konyhában látta magát, ahogy serénykedik, a férjét látta pillanatokra, ahogy az ünnepi fát díszíti, a nagymama a gyerekekkel van. Aztán mire mindennel elkészül, már vége a karácsonynak. Eddig a pillanatig szentül hitte, hogy a gyermekkorral eltűnik ez a szép ünnep. A felnőtteknek nem lehet karácsonya. A karácsony a gyerekek ünnepe.
Ezen az októberi fagyos hajnalon a mindent elsöprő boldogsághullám megrántotta a vészféket és a vonat megállt. Megállt a mindig suhanó táj is, és ő végre körülnézhetett és végre leszállt a vonatról.
Leszállt a vonatról és eufórikus hangulatban nézte a kis csöppséget, amint két kezét az ölénél összefogja, kis fejét az égnek emeli, csukott szemmel billeg, és ezt mondja: "- Mami! Pisilnem kell!"
Az élet vágta ma pofon az asszonyt. Az élet a boldogabbik kezével. Felült az ágyban és kitört belőle a sírás, de olyan erővel, hogy azt hitte, ott mindjárt belehal. Öntudatlanul kiugrott az ágyból és magához ölelte a csöppséget és szorította, miközben rázta őt a zokogás. Az sem érdekelte, hogy a kislány a rázkódástól az ölébe pisilt. Szorította a csöppséget, és könnyes arcával csókolgatta őt, aki már egy kicsit magához tért, és nem tudta mi történik a Mamival, ezért nála is eltört a mécses.
Így ébredt, így talált rájuk a férje, aki már egy ideje rémülettől megkínzott arccal szólongatta őt és nem tudta elképzelni mi történt.
Aztán ez a fagyos októberi hajnal olyan melegséget és szeretetett hozott a házba, amiről azelőtt nem is tudott az asszony. Megvigasztalták egymást, lefektették a gyerekeket és ők összebújtak, és ezen a fagyos októberi hajnalon az asszony átélte élete leghosszabb és legforróbb orgazmusát. Úgy aludtak el, ahogy szeretkeztek. Egymásba fonódva egy testként. Az álom egyre közeledő mezején az asszony halkan a férje fülébe súgta: "Szép karácsonyunk lesz."

A reggel néha olyan, mint az utazás. Az asszony azt érezte, hogy ma reggel kiszakadt belőle valami. Valami rossz és nyomasztó dolog és innen kezdve megtisztulva áll a világ előtt. Egy új ember született. Egy hófehér. A vonat elment és magával vitte az ő sötétebb énjét.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Novella
· Írta: wokendreamer
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 264
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 287
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2341 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz