Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Bűnnel

, 788 olvasás, Lindu , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Csend van... A néma üresség
Felemészti a maradék nyomot.
De hogyan is pihenhetne szívem,
Hisz egy érzés egy dobbanásra
Izzó pecsétet nyomott.

Szaladnék előle de nincs hova...
Mindenhol utol ér és késztet,
Mert gondolatban van egy hely,
Hol Ő a Kezdet és a Végzet!

De a kegyetlen lelkiismeret
Kaméleonként bújik meg a sötétben.
Úgy érzem előtte meztelen vagyok,
És elbújnék mindjárt szégyenemben.

Két kezemmel is taszítom,
De az érzés AIDS- ként tapad rám!
Bűnös vagyok mert akartam,
Bőrömön a simogató nap sugarát!

Bűnhődnöm kell tudom!
Tettem és a büntetést vállalom.
S alig hogy ezt kimondtam,
az ítélet már csattant is vállamon.

Hófehér galambok
Ijedten röppenek a magasba...
Még pár ütés lesz érzem,
És itt hagynak a bűnömmel,
Egyedül magamra!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Lindu
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 173
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 208
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2667 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz