Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ősz

, 436 olvasás, Árvai_Emil , 0 hozzászólás

Természet

1.
Reggel már fázom… igaz,
tegnap még átölelt a nap,
elpirult, s szaladt… El-vérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.

Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél…
jő a tél… didergünk megint.

2.
Festi a fákat lágy napsugár;
potyognak színes könnyeik:
szemfödél fáradt földre itt…
Langy légben gyászos varjú száll.

Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok;
kaparó torkomra meleget innék.

Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek…
Őszülő nagyszülő elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Árvai_Emil
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 23

Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz