Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vihar

, 531 olvasás, Alcar , 2 hozzászólás

Természet

Esőre áll ma, szürke, vágtató
lovak patája hangosan dobog.
Viharkabátba bújt az óceán:
vadul sikítva ránk szakadt az ég.

Sötét mezőkre árny borul, ma fél
velünk együtt a reszkető világ:
a szikra fénye hull szememre, majd
fülembe húzza csattanó dalát.

Csitult a szél, ma már a csend az úr,
a bősz vihar haragja messze jár.
A láthatár de tiszta, nézd: a két
kezébe zárta zegzugos tüzét.

2007-08-29

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Alcar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 24
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Öreg


Page generated in 0.0365 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz