Tudom azt mondtad ne várjak,
Hogy soha többé ne lássam
Ahogy vagányan,
Borostásan lépsz a szobába.
Boldog voltam veled
De te nem hiszed,
Úsztam a végtelen tengerekben,
Csillag fellegekben.
Elhiszed: a köd majd kezd oszlani,
Az idő kezd megfosztani
Érzéseimtől, kérdéseimtől.
Sose tudd milyen szenvedni,
örökre szeretni,
szívszakadva várni levelet
S tudni nem jön olyan felelet:
Tégedet
Szeretlek kedvesem!
Tudd: szerettelek szeretni!
Szerettelek vágyni,
Szelek szárnyán szállni
Mesés éjszakán tehozzád.
A bánat folyója
Kicsiny érből indulva lelkemből
Lüktető folyóvá válik kék szememből.
Patakzó könnyeim mossák a vért
Még lüktető szívemről,
Háborgó lelkemről.
Soha nem feledlek
Szívemből ki nem töröllek,
Az életet adtad,
S most magamra maradtam,
Egy gondolattal:
már nem vagy…