Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Azt mondtad ne várjak…

, 325 olvasás, lorina , 2 hozzászólás

Szerelem

Tudom azt mondtad ne várjak,
Hogy soha többé ne lássam
Ahogy vagányan,
Borostásan lépsz a szobába.
Boldog voltam veled
De te nem hiszed,
Úsztam a végtelen tengerekben,
Csillag fellegekben.
Elhiszed: a köd majd kezd oszlani,
Az idő kezd megfosztani
Érzéseimtől, kérdéseimtől.

Sose tudd milyen szenvedni,
örökre szeretni,
szívszakadva várni levelet
S tudni nem jön olyan felelet:
Tégedet
Szeretlek kedvesem!

Tudd: szerettelek szeretni!
Szerettelek vágyni,
Szelek szárnyán szállni
Mesés éjszakán tehozzád.
A bánat folyója
Kicsiny érből indulva lelkemből
Lüktető folyóvá válik kék szememből.
Patakzó könnyeim mossák a vért
Még lüktető szívemről,
Háborgó lelkemről.

Soha nem feledlek
Szívemből ki nem töröllek,
Az életet adtad,
S most magamra maradtam,
Egy gondolattal:
           már nem vagy…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: lorina
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.4819 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz